Az október az év tizedik hónapja. Elődeink Mindszent havának, illetve mustonosnak nevezték. Ilyenkor már nem csak az állatok, hanem az emberek is igyekeznek visszahúzódni, bekuckózni. Rövidülnek a nappalok. A természet is a téli álomra készül. A fákon pompáznak a piros és sárga levelek. A színek sokaságát villantja még fel az ősz a téli szürkeség előtt.
Most van itt az idő megcsodálni az erdők-mezők szépségét, nyugalmát, békéjét. A reccsenő faágak, zizzenő levelek, halk neszezések közepette keresni egy-egy makkot, gesztenyét, rátalálni egy-egy érdes tobozra, bársonyos falevélre. Észrevenni az apró bogarakat, elbúcsúzni a lepkéktől, megsimogatni egy sündisznót.
Figyelni a költöző madarak röptét, hallgatni a baglyok huhogását, a varjak károgását. Mert ez is az ősz. Aztán pedig hazaérve inni egy jó, forró teát vagy kakaót, s mesét olvasni. A mi mesénk most az őszről szól. Arról, hogy miért lettek ilyen színesek a falevelek. S hogy hogyan segítettek a szorgos méhecskék Ősz úrfinak. Szívmelengető történet ez a szeretetről, összefogásról. S míg mi felolvassuk a mesét, a gyerkőcök kiszínezhetik a mellékelt lapokon a rajzokat: a gombát, a szitakötőt, a fák leveleit, terméseit, s a kis erdei kunyhót is…
Kellemes őszi kikapcsolódást kívánunk.
A letölthető ajándék mese és a rajzok IDE kattintva érhetők el.
Színes fajátékainkat pedig ITT találják.
